Kulturális kereszténység Magyarországon

A kultúrkereszténységről jelentetett meg könyvet a Századvég. A nagyszabású felmérés szerint a mai magyar társadalom „semmiképp sem vallásosabb a nyugati társadalmaknál, ugyanakkor a többség ragaszkodni látszik a keresztény életmódhoz”.

Az immár 15 éves Orbán-korszak alatt folyamatos vita zajlik a kereszténység politikai aspektusairól, a politikai kereszténységről, a kormány kereszténységéről és mindezek nyomán a kultúrkereszténységről. Ugyanis habár csak egy kisebbség jár hetente templomba (nagyjából 10 százalék), az ország kultúrája mégiscsak keresztény. A baloldali értelmiség bevett állítása, hogy „valójában” a magyarok egyáltalán nem biztos, hogy szívből keresztények voltak a történelem évszázadai folyamán, és lehetséges, hogy pusztán konformizmus volt részükről a kereszténység valamiféle látszata. Ez valószínűleg nem igaz, a történelmi kutatások inkább igazolják a keresztény hit valódi elfogadását, világmagyarázó erejét. Elég csak arra gondolni, hogy a középkorias elemeket bőven megőrző, moldvai csángó magyarság katolicizmusa például – a legutóbbi évtizedekig megőrizve több évszázados imákat, vallási rituálékat – minden történészi és néprajzos felfogás szerint és az érintetteket megkérdezve is valódi, átélt hitet takar, de a jóval modernizáltabb székelység által látogatott csíksomlyói búcsú is valódi hitet dokumentál. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy eleink meg is feleltek a keresztény eszménynek – csakhogy a keresztény eszménynek való megfelelés mint a hiteles egyéni keresztény hit egyetlen valódi bizonyítéka (melyet gyakran fel is hoznak a baloldali értelmiségiek) téves felfogás, hiszen a kereszténység szerint bűnösek vagyunk, és a keresztény eszménynek csak kevesen (legfeljebb a szentek) tudnak megfelelni. A mérce inkább a keresztény hit és eszmény elfogadása és megélése kellene hogy legyen. A Századvég új kiadványa, a Kulturális kereszténység Magyarországon. Jelentés a határvidékről ennél kevesebbre – vagy éppen többre – vállalkozik. Nem a tudatos keresztény hívek létszámát, életmódját, meggyőződéseit vizsgálja, hanem a sokkal implicitebb kulturális kereszténység jelenségét. Felvethető kérdés, hogy a kulturális kereszténység pozitív, negatív vagy talán semleges jelenség-e, érdemes-e védeni.