Viharos idők

„A válság nem kedvez a független gondolkodásnak. A »birka« kommentátorok nyája gyorsan elhallgattat mindenféle differenciálásra való törekvést. A válság a kockázatvállalás ellensége is, pedig az az egyetlen módja a túlélésnek. A csordaszellem azonban arra készteti a felelősöket, hogy megpróbálják bebiztosítani magukat a váratlannal szemben, ami kudarcra van ítélve, mivel az a szabály, legalábbis a tetőzés időszakában. A válság ezenkívül rengeteg gondolkodót és botcsinálta filozófust generál, akik mind a régi, elnyűhetetlen refrént ismételgetik: »ezután már semmi sem lesz ugyanolyan, mint azelőtt«. Ez rossz fényt vett az előző nemzedékekre, akik ezek szerint rosszul viselkedtek. […] Egy demokráciában a végső döntéshozónak mindig a politikusnak kell lennie, soha nem a szakértőnek. Az elnöké és a választott képviselőké az általános választójog legitimitása, és az mindig sokkal magasabb rendű lesz, mint az akadémiai képesítések vagy a sorshúzás. […] A politikai tekintély megkérdőjelezésének korában továbbra is meg vagyok győződve arról, hogy a politika az egyetlen, amely képes megtestesíteni egy jövőképet, rendezni a vitákat, és előkészíteni a jövőt […] a franciák nem tudnak meglenni politika nélkül. Ez törekvés és sors kérdése. Népünknek szüksége van arra, hogy saját magát túlszárnyalja. Ez a politika értelme. Nagyban látni, messzire látni, a holnapot látni.”