Szentpétervári beszélgetések – Az áldozathozatalról

A jelen kötet de Maistre két fontos művét tartalmazza. A Szentpétervári beszélgetések és az Az áldozathozatalról 1809 táján keletkezett, amikor a szerző Szentpéterváron volt a Szardíniára visszaszorult piemonti dinasztia nagykövete. A két mű írásakor de Maistre vagyonától, könyveitől megfosztva, jövedelem, ország és család nélkül élt az emigrációban. Mindkét mű máig nagy hatást gyakorol. A tilsiti béke (1807) után írt platonista Beszélgetések közvetlen célja a forradalom és Napóleon sikerének megértése: miért engedi ezt Isten. Témája a Gondviselés, büntetés és teodicea problémája. A másik nagy figyelmet kapott eleme e szövegnek az erőszak kérdése. A forradalom és a napóleoni háborúk nem a felvilágosodás optimizmusát igazolták. A felvilágosodás paradox barbarizmusa abban áll, hogy a filozófusai és követői vakok az ember erőszakos hajlamára, s eközben a korábbiakat felülmúló, példátlan és tömeges erőszaktevéseket, háborúkat igazolnak. Az áldozathozatalról a katolikus–protestáns vita témáját, a francia katolikus szentségimádás hagyományát folytatta, azonban az áldozat/áldozás társadalmi integratív hatására terelte a figyelmet. Azóta a szociológiában és a kulturális antropológiában számos munka foglalkozott a témával követve a de Maistre által először megfogalmazott gondolatot.