A maradandó – Hogyan léphetünk ki a rossz végtelenből?

A maradandó című nagyesszében a modern korunkra jellemző izgés-mozgás bűvöletét elemzi a szerző, mivel szerinte a nyugati világ válsága ebben érhető a legjobban tetten. A berlini fal leomlása óta a hagyományokat elutasító kritikai ész uralma mellett főleg a változás ideológiájától befolyásolt cseppfolyós társadalom elterjedése jellemzi a modernitást, amelyben semmi sem állhat a fejlődésnek elnevezett, de többnyire öncélú mozgások, változtatások útjában. A szilárd tartalmaktól, az önazonosságuktól megfosztott atlanti társadalmakban a változás önmagában való céllá vált ahelyett, hogy termékeny átmenet lenne a két biztos emberi állapot között. A mozgásnak értelmet adó célok már évtizedek óta hiányoznak. Mit tegyünk, hová menjünk ilyen körülmények között? – tehetjük fel a kérdést. A szerző szerint a – tág értelemben vett – otthonunk felé. Lakjuk be a házat, a tájat, ahol születtünk, vagy ahol élnünk adatik. Fordítsunk a szemléletmódunkon – mondja Bellamy – ahelyett, hogy minden változást önmagában haladásnak vélnénk, hogy folyton a jövőt kémlelve éljünk. Vegyük már észre, hogy mi a jó a környezetünkben, és a múltat folytatva éljük át erősen a jelenünket, rácsodálkozva arra, ami van, és megőrizve belőle a jót – azaz a maradandót.