Régi mosolyok + Kárpátkemence

Lehetséges-e, hogy egyszer elfeledjük Dajka Margitot, Muráti Lilit, Jávor Pált, Blaha Lujzát vagy Fedák Sárit? Színészóriások voltak ők, és emberek, akik sok örömöt, de sajnos rengeteg megtorlást is megéltek hazánk hányattatott éveiben. Szigethy Gábor Kossuth-díjas színháztörténész legújabb, Régi mosolyok, régi könnyek című kötetében arra vállalkozik, hogy éket verjen a feledés kerekébe, megállítsa a megállíthatatlant, hiszen emlékein és a birtokába került eredeti fényképeken keresztül elkalauzolja az olvasót a XX. századi magyar színészek életének különleges pillanataihoz.

A könyv 20. század első felében tevékenykedő színészeket mutat be Szigethy Gábor Kossuth-díjas színháztörténész emlékein keresztül, mely az író meghatározása szerint „csupán emlékeiből szőtt, betűtengerré szilárdult, könnyes-mosolygós múltdarabok” gyűjteménye. A szerző egy-egy fejezetet szánt a színészeknek. Van, akinek nagyvonalakban bemutatja az életét, van, akinek kiemeli néhány színesen fénylő pillanatát a karrierjéből, és van, akinek a puszta létét dicsőíti. Minden fejezethez illusztrációként szolgálnak az eredeti, többször kézírásokkal is ellátott képek a művészekről és a szintén kézzel írt levelek.

Már a címe varázslatot sejtetett: Régi mosolyok, régi könnyek – színészképes mesekönyv – negyvenvalahány hajdani nagy színészről kaptunk mosolyokat és könnyeket, olyanoktól, akik már az égi mezőkön játszanak Shakespeare-t – az angyalok örömére.

A színházi világnapot minden év március 27-én ünnepeljük. A Nemzetközi Színházi Intézet kezdeményezése 1961 óta hívja fel a figyelmet a színház fontosságára és erejére a kultúrák közötti párbeszédben. A jeles nap apropóján Szigethy Gábor Kossuth-díjas színháztörténész legújabb kötete, a Régi mosolyok, régi könnyek című, különleges „színészképes mesekönyv” segítségével, a szerző személyes emlékein és ritka fényképeken keresztül idézzük fel a XX. század néhány meghatározó magyar színészének életét, pályafutását.

A magyar konyha nem erős, hanem a fűszerekkel jól bánó és jól kombináló konyha, ami egykor még a túlélésünkről szólt, napjainkra pedig meghatározza az elmúlt 1100 évünket – foglalhatnánk össze Ruprecht László igencsak találó címmel ellátott könyvét, a Kárpát kemencét. A hiánypótló kötetről a Mathias Corvinus Collegiumban beszélgettünk vele.

Utazás térben és időben: új ízeknek, régmúlt korok illatainak felfedezése és megosztása azokkal, akik örömmel ülnek le majd az asztalunk köré. E szavakkal kezdte Ruprecht László gasztronómiai tanácsadó a Kárpátkemence – 1100 év ízei című könyvének bemutatását.