„Nem magunknak repülünk” – A magyar irodalom eszmetörténeti olvasatai

Falusi Márton kötete a magyar irodalomtörténetet a haza és haladás programjait összeegyeztető nemzeti modernizáció jegyében vizsgálja. Következetesen érvényesíti a szerző korábbi esszéiből és tanulmányaiból is megismert szemléletmódot: az eszmetörténeti jelentőség és a poétikai jellegzetesség összefüggéseire világít rá. Az esztétikai viszonyt a társadalom- és politikafilozófia szempontjaiba ágyazva egyszerre nyújtja az irodalmi műalkotások szoros olvasatát és kíséri figyelemmel, hogyan alakítják a közösségi önismeretet. Átfogó tanulmányok vizsgálják a nemzet mint értelmező közösség eszméjét, az irodalmi és a politikai beszéd retorikáját, az irodalomtörténet-írás dilemmáit vagy a rendszerváltás művészeti megjelenítéseit, valamint olyan életművek problémacentrikus elemzéseit végzik el, mint például Katona Józsefé, Horváth Jánosé, Illyés Gyuláé, Nagy Lászlóé, Szécsi Margité, Grendel Lajosé, Gion Nándoré és Borbély Szilárdé.

Falusi Márton József Attila-díjas író, költő, szerkesztő, irodalomés eszmetörténész. Eddig hét verseskötete, négy esszé- és tanulmánykötete, egy monográfiája és egy regénye jelent meg. Drámáját és hangjátékait is bemutatták. Egyik főszerkesztője a Magyar irodalmi művek 1956–2016 című kézikönyvnek.